Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi 14.

Sahrazád mesél, ezer és egy éjszakán át mesél az álmatlan, haragos szultánnak. Meséit akkor kezdi, mikor a szultán kertjében megszólalnak a bülbülszavú fülemülék, és az ég aranycsillagainak fénye úgy szitál a fekete lombokra, hogy azt hihetnénk, aranymadarak fészkelnek a levelek között. És a mese csak akkor ér véget, mikor fölhangzik a rigók hajnali pityegése, és a kelő napban ragyogni kezdenek az igazak városának aranyos kupolái. Ezeregy mesét mond Sahrazád, de egyetlen meséje is több színnel ragyog, mint a mesék szépséges úrnőjének koronája; pedig abban topázok, agátok, türkizek csillognak, és olyan gyémántok, amiket Szindbád, a mesék hajósa hozott a Kígyók Szigetéről. Sahrazád mesél, és mikor meséit hallgatjuk, mi is Szindbáddal együtt hajózunk csodálatos szigetekre, ahonnan rózsák illatát, sosem látott madarak füttyét hozza a szél.